2017. december 30., szombat

Sarasotai utazás




Történetem 2017 augusztusában az Amerikai Magyar Orvosszövetség (HMAA) éves balatonfüredi konferenciáján kezdődött. Őszintén mondhatom, hogy nem a fődíjra számítva jelentkeztem ezen konferenciára, így hihetetlen nagy meglepetéssel és örömmel vettem tudomásul, hogy igen, mehetek Amerikába!
A gépem a sarasotai repülőtérre érkezett. Kilépve a repülőtérről egy csodálatosan nyugodt és szabad érzés fogadott (amely valószínűleg az amerikai és floridai légkör szummációjaként hatott rám), és ez az érzés végig kísérte a majdnem egy hetes konferenciát.
A Szövetség keresve sem találhatott volna ideálisabb helyet a konferenciának, mint Florida nyugati partján elhelyezkedő körülbelül 50000 fős Sarasota. Igaz nem a nevezetességeiről híres, de ez nem is szükséges a tökéletes légkör megteremtéséhez: minden adott volt, hogy a konferencia szakmailag és közösségileg is tökéletes legyen.
A délelőttök a szakmai előadásokkal teltek. Érdeklődéssel hallgattam a változatos témájú prezentációkat, melynek előadói többségében az USA-ban praktizáló orvosok, illetve egyéb szakemberek voltak. Lenyűgöző volt belelátni a munkájukba, és látni, hogy milyen magas szintű munka folyik más országokban. Ennek kapcsán büszkeséggel tölt el, hogy ilyen szakemberek mellett volt alkalmam bemutatni saját témámat is.
A délutánok legtöbbször a strandon való pihenéssel teltek, élvezve Amerika hivatalosan is egyik legszebb strandját. Egyik nap lehetőségünk volt egy kajakos kiránduláson is részt venni a közeli mangrove fákkal borított tavon. A szervezők nagyon jó ötletekkel álltak elő az esti programok kapcsán is: volt Halloween-i Kocsma Party, Magyar Est és tábortűz melletti borozgatás a tengerparton is. A legnagyobb szabású esemény természetesen a Záró Bankett volt, olyan neves vendégekkel, mint a washingtoni-i magyar nagykövet vagy korábbi egészségügyi államtitkár.
Ezen szabad légkörű programok nagyon jó lehetőségek voltak, hogy kötetlen beszélgetéseken keresztül ismerkedni tudjunk az Államokba kivándorolt orvostársakkal. Érdekes volt meghallgatni élettörténetüket, tapasztalataikat, szívesen osztották még véleményüket a kinti életről. Ezen beszélgetések igen nagy hatással voltak rám, mint nemsokára diplomázó orvostanhallgató sokat segítettek saját céljaim és terveim értékeléséhez.
A szakmai kérdéseken kívül még egy témában sikerült sokat tanulnom, ez pedig a haza tisztelete és az európaiság. Itthon észre sem vesszük, mennyire fontosak az itthoni szokásaink és mekkora szerepet is játszanak életünkben. Viszont külföldre kiköltözve, amennyiben szeretnénk ápolni ezen szokásokat, időt és energiát kell bele fektetni, ami mindenképp könnyebb egy ilyen egyesület segítségével, mint a HMAA. Összességében jó volt látni az otthoni hagyományok ápolásának ilyesfajta lehetőségét egy külföldi országban.
Az egész konferencia egy hihetetlen élmény volt és mindenképp életem egyik legmeghatározóbb utazásaként fogok visszaemlékezni rá.

2017.12.30.
Keller Dávid

Sarasotai emlékek


Gyerekkorom óta foglalkoztat az új, az addig ismeretlen megismerése, ezért egyetemi tanulmányaim során, a kötelező tanrend mellett, próbáltam minél több időt kutatással is tölteni. Ez év márciusában második alkalommal vettem részt a Marosvásárhelyen megrendezendő Tudományos Diákköri Konferencián (TDK), ahol a Neurológia-Idegsebészet szekcióban mutattam be dolgozatomat. Az eddigi évekhez hasonlóan az Amerikai Magyar Orvosszövetség (HMAA) idén is lehetőséget biztosított néhány TDK díjazott dolgozat szerzőjének, hogy munkája eredményeit a HMAA Sarasotában, illetve Balatonfüreden megrendezendő konferenciáinak egyikén bemutassa. Minden szekció első díjazottja, így én is, meghívást kaptunk egy angol nyelvű Skype interjúra, melynek keretén belül röviden ismertetnünk kellett kutatásunkat, ami alapján a HMAA képviselői kiválasztották azokat a diákokat, akik részvételt nyertek valamelyik konferenciára. Az interjút követően hamar értesítettek: óriási öröm és megtiszteltetés ért, hiszen engem választottak a Sarasotába utazó két diák egyikének.
Utolsó éves lévén az egyetemen, mozgalmas volt az ezt követő időszak, szakdolgozatírás, ballagás, államvizsga, majd a rezidens vizsgára való készülés, de a sarasotai utazás gondolata mindvégig izgalommal töltött el.
Májustól októberig hamar elrepült az idő. Elérkezett az indulás pillanata. A 14 órás Budapest-Frankfurt-Tampa repülőútnak enyhén kialvatlanul vágtam neki, hiszen közel másfélszer ennyi időbe telt a Kézdivásárhely-Budapest útvonal megtétele is egy néhány órás repülőtéri várakozást is beleszámítva, amelyet már F. Emőkével, szintén nyertes diáktársammal töltöttem.
A repülőút, életem első repülőútja(i), minden elvárást túlszárnyalva, óriási élményt nyújtott: a felszállás, a látvány, az ellátás vagy az órákon át monotonnak tűnő óceán is, mely mindig más. Közelebbről láttam azt, hogy a végtelen kékség gyakran bújik vastag, fehér felhőtakaró alá. Órákon át repültünk a soha véget nem érő nappalban, míg végül megérkeztünk és sokáig hihetetlennek tűnt, hogy ez már egy másik kontinens. Ez tényleg Amerika. Az úton minden rendben volt, nem késtünk le semmit, a csomagjaink is hiánytalanul megérkeztek. A kijáratnál már várt ránk a Roy Limo társaság Dezsője, igaz nem kék ingben és piros nyakkendőben, ahogy egy előzetes egyeztetés után vártuk, de kezében a Dr. Horváth táblával (a konferencia egyik szervezője, dr. H. Gábor, akivel Frankfurttól utaztunk együtt), így könnyen felismertük.
Talán mindannyiunknak van egy nem is igazán tudatos, távoli elképzelése Amerikáról, ami leginkább az amerikai filmek, híresztelések, különböző történetek alapján alakul ki bennünk: örök optimizmus, amerikai álom, Hollywood, gyorséttermek, szabadság… talán így jellemeznénk a képzeletünkben élő Amerikai Egyesült Államokat. A valóság is ugyanilyen?
Az első benyomás: minden hatalmas. Párás a levegő, mindenhol pálmafák. Mire megérkeztünk a szállodába már sötétedett, a hosszú út és a közel két napi nem-alvás után alig bírtam nyitva tartani a szemem, így az új világ megismerését meghagytam a következő napom kezdetének.
 

Vasárnap, a tulajdonképpeni első nap, a felfedezések napja volt. Ismerkedtünk a környékkel, a közelben levő St. Armands Circle-el, a Mexikói-öböllel, a fehér homokos tengerparttal. Hihetetlen volt a 25-28 fok körüli hőmérséklet, miközben otthon leesett az első hó.
A nyitó est alkalmával találkoztunk a többi résztvevővel. A kötetlen szakmai és személyes beszélgetések, a közvetlen légkör egy baráti összejövetel hangulatát idézték, mintha csak régi ismerősökkel találkoztam volna. Ez a hangulat a hét további napjaira is jellemző volt. Sokáig ragaszkodtam az otthoni időzónához, így esténként hamar elálmosodtam, cserébe viszont nem okozott gondot a nappal együtt kelni, nézni ahogy virrad, sétálni a parton, hallgatni a tenger morajlását. A hét folyamán többször is megcsodáltam a naplementét.
Másnap kezdetét vette a konferencia szakmai része. Az orvostudomány különböző területeiről hallhattunk színvonalas előadásokat klinikai témákról, kutatási eredményekről, amelyek egy, a hazaihoz képest más szemszögből is láttatták az orvoslást. Közben izgatottan vártam a keddet, amikor a Young Investigators szekció keretében megtartottam életem első angol nyelvű előadását (címe: The evaluation of sleep behaviours and circadian patterns in patients with comorbid diabetes and depression).
A délutánokat többnyire a parton töltöttük, esténként különböző közösségi programokon vettünk részt, mint a „Magyar est”, ahol kifejezetten erre az alkalomra készült, jellegzetes magyar fogásokat szolgáltak fel a Salute vendéglőben, a dr. V. Andrea által szervezett házibuli vagy az utolsó esti Halloweeni hangulatot idéző Kocsma Party, ahol néhányunk jelmezbe is öltözött.
A gálaest helyszínéül a sarasotai Yacht Club szolgált. Előterében egy zongorával, melyen az est végén a Macskák musical egyik betétdala is felcsendült, már maga a hely is felemelő hangulatot, csupa eleganciát sugárzott. Ezen alkalommal vehettem át a HMAA idei egyik Student Award díját, amelyért nagyon boldog és büszke vagyok.
Hálás köszönetemet szeretném kifejezni dr. Baffy Györgynek, hogy lehetővé tette ezt a csodálatos utazást, a konferencián való részvételt, és hogy olyan értékes embereket ismerhettem meg, akiktől mind emberileg, mind szakmailag sokat tanulhattam. Gratulálok a konferencia szervezőinek körültekintő, szakmailag magas színvonalú szervezőmunkájukért, az igényes és tartalmas programok összeállításáért, és az itt eltöltött idő kellemes hangulatának biztosításáért. Remélem lesz még lehetőségem visszatérni.

2017.12.21.
Forró Timea

2017. január 1., vasárnap

A filmek életre kelnek



                   Egyetemi tanulmányaim során mindig is érdekelt a tudományos élet, így nagy örömömre szolgált, hogy részt vehettem, sőt elő is adhattam a XXIII. Marosvásárhelyi TDK konferencián. Arra nem is számítottam, hogy túl a részvételen és a sikeres előadáson, még egy hihetetlen meglepetésben is részem lehet. Néhány nappal a konferencia után megkeresett a főszervező, hogy vállalnék-e egy Skype interjút az Amerikai Magyar Orvosszövetség (HMAA) két képviselőjével. Természetesen lelkesen igent mondtam, és vártam a fejleményeket. Már maga az interjú is nagy élmény volt, kicsit próbára tehettem magam, és utána hamar meg is kaptam a pozitív visszajelzést, ami egy olyan élménylavinát indított el, amit soha nem fogok elfelejteni.
                   Dr. B. György jóvoltából ebben az évben a Marosvásárhelyi Egyetemről két hallgató is – évfolyamtársam, M. István és én – elnyerhette az HMAA Student Award díját. Hosszas készülődés után izgatottan vágtunk neki a Sarasotába vezető hosszú repülőútnak, ami az eredeti tervek szerint 16 óra kellett volna, hogy legyen. Nos, számunkra ez egy nappal hosszabb lett, mert Atlantában lekéstük a tampai csatlakozásunkat. Atlantában található hivatalosan is a világ egyik legforgalmasabb repülőtere, így a mérete is óriási, mintha egy külön „várost is megismertünk volna a városban”. Különösen kellemes élmény volt, hogy egy sorstársunk, aki szintén lekéste a csatlakozást, segítőkészen elkalauzolt minket, így gyorsan eljutottunk a légitársaság által kijelölt hotelbe. Másnap gond nélkül folytathattunk utunkat Tampa felé, ahol G. Zsolt várt minket, s az ő segítségével jutottunk el végleges célállomásunkba, Sarasotába. Ami az első pillanatban lenyűgözött, hogy az a hangulat, amit a filmekben láttunk, és elképzeltünk az USA-ról, áradt mindenhonnan, benne volt a levegőben. Mindennek a mérete nagy (autók, épületek, utak, hamburgerek), és tényleg le lehet fényképezni egy McDonald’s-ot, néhány Fordot és egy pick up-ot, amerikai zászlóval a háttérben.

 
                   A konferencián rendkívül közvetlenek és barátságosak voltak az emberek. Bárkivel lehetett egy jót beszélgetni, családias volt a hangulat. Délelőtt beültünk az előadásokra, ahol színvonalas és újszerű prezentációkat lehetett hallani, délután pedig szabadabban felfedezhettük a várost.
                   A szervezett programok közül a helyi öbölben a mangrove erdők között tett kajakozás volt a kedvencem. Felfedeztük Sarasota szépségeit, fantasztikus strandját – mely állítólag az USA legfinomabb homokjával büszkélkedhet. Jachtokkal teli kikötőket és pálmafákat láthattunk mindenhol, akárcsak a CSI Miami helyszínelők sorozatban – megkímélve minket az ottani akcióktól.


                   A helyi ételek is egy külön élményt jelentettek, igyekeztünk minél több jellegzetességet kipróbálni, a hamburgerektől kezdve, a tacon keresztül, az osztrigán át, csak úgy élvezkedtünk az ízekben.


                   Volt lehetőségünk meglátogatni a közelben levő Salvador Dali múzeumot, ahol egy felbecsülhetetlen gyűjtemény rejlik. Olyan kincseket láttunk, mint „A hallucinogén torreador” vagy a híres hipersztereoszkópikus kép, amin közelről Gala meztelen alakja, távolról meg Abraham Lincoln arcképe rajzolódik ki. 
                   A Florida vizeiben élő különleges állatokkal kicsit közelebbről is megismerkedhettünk a helyi akváriumban – még a veszélyeztetett manátuszokkal és cápákkal is.
                   Végül élményekkel gazdagodva, sok új embert megismerve és az otthoniaknak vásárolt nagy mennyiségű ajándékkal felpakolva repültünk haza. Hatalmas élmény volt – egy valódi amerikai álom. Őszintén remélem, hogy lesz még alkalmam elmenni Amerikába, és Sarasotát is újból meglátogatni.

2016. 11. 23.
Kálmán Zsigmond