Az egész történet áprilisban
kezdődött, a legjobban egyfajta „derültégbőlvillámcsapás” jelenségként tudnám
leírni. Egy, a témavezetőmtől (Dr. K. Álmos) érkezett telefonban tudtam meg,
hogy a debreceni TDK Konferencián 1-2. helyezést elért előadások absztraktjai
közül az én absztraktom lett a legjobbnak választva a HMAA által és ezért
mehetek októberben Sarasotába Dr. Á. Géza és Dr. Á. Péter által felajánlott
HMAA Student Travel Award keretében. Fogalmam sem volt, hogy van egyáltalán
ilyen, ezért egyszerre voltam zavart, értetlen, de mérhetetlenül boldog. Ezt
követően elolvastam a részleteket tartalmazó e-mailt és kezdtem megérteni, hogy
ez úgy néz ki tényleg valóság. :) Felvettem a kapcsolatot Dr. Á. Gézával
a részletek megbeszélésének érdekében. Rendkívül kedves volt, azonnal a
tegeződést javasolta, minden kérdésemre készséggel és kb. azonnal válaszolt,
nagyon sokat segített. Az utazással kapcsolatos események zajlottak körülöttem
(repülőjegy foglalás, útlevél intézés stb.), de úgy éreztem a központi
vezérlőegységnek még mindig nem sikerült ezt teljes valójában feldolgoznia.
(Mint utólag kiderült, az egész teljesen csak a repülőgép leszállásakor
tudatosodott bennem). Eközben részt vettem a minden évben megrendezésre kerülő,
szintén az HMAA által Balatonfüreden szervezett konferencián is. Nagyon kedves,
közvetlen volt mindenki, a legjobban családias hangulatként tudnám leírni az
ott tapasztaltakat. Tehát már itt egy meglehetősen pozitív benyomást kaptam a
szervezetről, biztos voltam benne, hogy ez ősszel sem lesz másképp. Ezt
alátámasztotta a tavalyi balatonfüredi nyertes sarasotai élményeiről szóló
előadása is.
Eközben úgy alakult, hogy az
útra a barátnőm is velem tud tartani, így ennyi pozitív tényezővel már nem is
lehettem volna izgatottabb, alig vártam, hogy október legyen.
Sok-sok várakozás után, elérkezett
az indulás időpontja, elkezdődött ez az életre szóló utazás. Mindkettőnknek ez
volt az első „nagy” repülőútja, nem tudtuk tehát mire számítsunk. Összességében
nagyon nagy élményt jelentett, de irtó fárasztó volt. A megérkezés pillanatától
pedig végig az állunkat kerestük. :) A repülőgép
Tampába érkezett, onnan körülbelül 1 óra autóútra volt Sarasota. A repülőtéren
találkoztunk egy pécsi sráccal, Gáborral, aki mint kiderült a konferencia
szervezésében vesz rész (itt is gratulálok neki hozzá, le a kalappal!). Együtt
utaztunk tehát Sarasotába, már besötétedett, így nem sok mindent láttunk, de
kárpótolt az a rengeteg érdekes információ, amit Gábortól és a sofőrtől
kaptunk, na meg az a hatalmas autó és utak, az egész feeling. :)
Megérkeztünk, minden rendben ment, megkaptuk a szobát, ahol kb. az élmények és
a fáradtság súlya alatt azonnal elaludtunk.
Másnap feltérképeztük a
szállást, a partot, ismerkedtünk az HMAA tagjaival és a konferenciára érkezett
fiatalokkal is. Az idő, a környezet, a társaság, minden ideális volt arra, hogy
ez egy felejthetetlen 1 hét legyen. Délután már közösen röplabdáztunk a parton,
este pedig az első közös program következett a megnyitó és az azt követő
vacsora, ahol mindenki tök nyitott, kedves, barátságos volt. Jókat
beszélgettünk. A balatonfüredi emlékek tehát itt is visszaköszöntek. Másnap a
város felfedezésére indultunk, biciklivel. A kellemes napsütés, a tenger, a
pálmafák, a jó fej emberek teljesen elfelejtették velünk, hogy mennyire el is
vagyunk fáradva a távolságtól, mert azért Sarasota nem kis város. :)
Közben az előadásra is készülődtünk, hiszen másnap reggel volt a Young
Investigators’ szekció, ahol a díjat nyert és a buffaloi cseregyakorlaton
résztvevő fiatalok adták elő kutatási témáikat. Személy szerint nagyon izgatott
voltam, ez volt a második alkalom, hogy angol nyelven adtam elő. De szerencsére
az előadás végeztével csak egy nagyon kellemes és hasznos emlékként tudok róla
beszélni, a hozzászólások is mind-mind biztató, építő jellegűek voltak. Az
eddig is jelen lévő jó kedv egy megkönnyebbült érzéssel párosult, miénk a világ
– gondoltuk. :)
A következő közös program a magyar est volt egy helyi vendéglőben, ahol
teljesen úgy érezhettük mintha itthon ültünk volna le valahol. Magyar élő zene,
egy hatalmas magyar társaság, Magyarországtól több ezer kilométerre.
Fantasztikus volt.
Másnap beváltottuk a „Miénk a
világ” gondolatot, autót béreltünk, a barátnőm, Balázs – a balatonfüredi
nyertes és én. Snorkeling, Miami Beach, Everglades City airboat túra tervvel. A
terv első lépését azonban cserélnünk kellett, egy akkor kevésbé kellemes
dologra, de mára már ez is megszépült. Az út során sajnos egy lámpánál hátulról
egy másik autó belénk jött, ezért egy néhány órás procedúra vette kezdetét,
rendőrséggel, az autóbérlő céggel történő ügyintézés (a biztosítás jó dolog…)
stb. Ezt követően egyből az óceán partra mentünk. Kicsit szeles volt az idő, de
óriási hullámok voltak cserébe. Nagyon király volt, ahogy az Ocean Drive-on történő
autózás is. Este egy kubai éttermet próbáltunk ki, a kis kezdeti
kellemetlenséget leszámítva tehát nagyon jól éreztük végül magunkat Miamiban. Másnap
reggel korán indultunk az airboat túrára, ami szintén egy nagyon jó döntésnek
bizonyult.
A „sofőrünk” lelkesen száguldozott velünk a mangrove erdő
„sikátoraiban”, sőt még egy alligátort is sikerült találnia nekünk, a korai
időpont ellenére. Délután értünk vissza Sarasotába, ahol szintén nem
unatkoztunk, hiszen este már bankett volt.
A fiatal társaság egy részével
ültünk együtt, borozás, beszélgetés, kiváló ételek, bűvészmutatványok, nem is
kívánhattunk többet egy kiváló estéhez. A hét egyik legfelemelőbb érzése is itt
történt. A himnusz éneklése közben érezhető, már-már kézzel fogható
összetartozás élmény a szervezet tagjai között valami hihetetlen élményt
jelentett, megtisztelő volt egy kicsit részese lenni, velük együtt, ott, kint,
magyarnak lenni.
A másnap volt az utazás
előtti utolsó nap, souvenir vásárlás, utolsó fürdőzés, búcsúzás :(,
és az esti jelmezes kocsma party. Ezredjére is csak ismételni tudom magam, de
ez is fergeteges volt :)
Sajnos elérkezett a vége, de
visszagondolva erre az egy hétre nem volt semmi ok a szomorkodásra, minden
perce egy életre szóló élmény volt. Köszönöm a HMAA minden tagjának, az Á.
testvéreknek, szervezőknek, az ott megismert új embereknek, mindenkinek, ezt a
felejthetetlen hetet. Remélem lesz még alkalmam visszatérni.
2016.
12. 11.
Szivos
László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése