2015
áprilisában túl a helyi és az országos TDK Konferencián illetve a hatod év
felén éppen a kertben serénykedtem, hogy újra szép formába hozzam a megannyi
baráti összejövetelnek otthont adó kis teret. Ekkor kaptam a telefont a
témavezetőmtől, Szabó Gábor Tamástól, hogy lehetőleg most üljek le, és utána
közöl majd velem egy nagyon jó hírt. Hál’ Istennek tényleg megvárta, amíg
találtam magamnak egy helyet és csak utána mondta el, hogy én vagyok a
debreceni nyertese a HMAA Student Traveler Awardnak idén. Nehéz leírni azt az
érzést, ami a hatalmába kerített a hír hallatán. Megannyi értékes munka közül
pont az enyémet választották arra érdemesnek, hogy Sarasotában előadhassam,
óriási megtiszteltetés. Ugyanakkor felelősség is, hiszen igazán jól kell
teljesítenem a konferencián, hogy a belém vetett bizalmat megháláljam, és
bebizonyítsam, hogy tényleg megérdemlem a díjat.
A
következő hónapok lázas készülődéssel teltek: repülőjegy, autóbérlés, szállás a
konferenciát megelőző kis körútra Floridában. Na meg olyan apróságok, mint
szigorlatok, államvizsga, költözés Németországba és munkakezdés. Szerencsére a
konferenciával kapcsolatos intéznivalókban minden segítséget megkaptam Ács
Gézától, így ezek nem jelentettek komoly terhet.
Végül
elérkezett október közepe, amikor kiköltöztünk a menyasszonyommal, Saroltával
Freiburgba. Röpke három és fél nap pakolás után pedig már az Orlandoba tartó
gép fedélzetén ültünk, izgalommal telve az első Egyesült Államokbeli utunk
előtt, amelyen ráadásul mindketten előadást fogunk tartani a HMAA
Konferenciáján.
A
kevés rendelkezésre álló idő miatt csak egy rövid kört tettünk meg Floridában,
de így is maradandó élményt nyújtott a Kennedy Űrközpont és az óceánból felkelő
nap látványa Miamiban.
Október
24-én érkeztünk meg Sarasotába, ahol a Mexikói-öbölre néző szobánkból rögtön a
naplementét csodálhattuk meg. Igazán pompás fogadtatás, nem is beszélve a
„fogadóbizottságunk” kedvességéről. Gézával és Horváth Gáborral a recepción
futottunk össze, és gyűjtöttük be a legfontosabb információkat.
A
konferencián családias légkör uralkodott, az első perctől otthon éreztük
magunkat. Az itt megjelent kollégák mind közvetlenek voltak, nem éreztük, hogy
mi még kicsik lennénk, mindenkivel meg lehetett találni a közös hangot. Persze
ebben biztos nagy szerepe volt a népes Young Investigators tábornak, akikkel
majd minden este közös programjaink voltak. Szerencsére a tapasztaltabb
résztvevők is szép számmal csatlakoztak hozzánk.
Felemelő
élmény volt megtartani az előadásomat, hiszen népes publikum volt rá kíváncsi,
és nem sokkal utánam már Sarolta állt ugyanott, és tartotta a saját előadását a
témájából. Ezek után már csak élveznünk kellett a még hátralévő számos érdekes
előadást és természetesen a social programokat. A konferencia szervezői minden
nap kitettek magukért. A délelőtti és kora délutáni színvonalas előadás
szekciók után minden napra szerveztek nekünk valamilyen kikapcsolódást. Legyen
szó vízilabdameccsről vagy csárda vacsoráról, minden program remekül sikerült.
A
konferencia előtt is hálás voltam az Ács testvéreknek, amiért lehetővé tették
nekem, hogy részt vehessek ezen a nagyszerű rendezvényen, de utólag, ennyi
remek élménnyel és tapasztalattal gazdagodva még nagyobb köszönettel gondolok
rájuk és a HMAA minden tagjára, amiért részese lehettem ennek a programnak.
Remélem,
hogy hamarosan visszatérhetünk a gyönyörű fehér homokos sarasotai tengerpartra
egy újabb HMAA konferenciára.
2015.12.28.
Bojti
István
