2015 márciusában kezdődött a történet, amikor bemutattam a dolgozatomat a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség által megrendezett Tudományos Diákköri Konferencián. Nagyon örültem, hogy a dolgozatomat díjazták, de akkor még nem gondoltam, hogy ennek folytatása is lesz. Júniusban kaptam Baffy György doktor úrtól egy meghívót az Amerikai Magyar Orvosszövetség októberi konferenciájára, ahol újra lehetőségem nyílt a dolgozatom bemutatására. Akkor még nem sokat tudtam a HMAA-ról, de kimondhatatlanul örültem ennek a megtiszteltetésnek.
Lassan eljött az október, a készülődés ideje, majd az
utazás napja. Még híre sem volt a napkeltének, amikor megérkeztem a bukaresti
reptérre. Az első adminisztrációs lépések nem mentek simán, de lassan minden
megoldódott. Aztán felszállt a repülő. Akkor már büszke voltam magamra, hogy
leküzdöttem a kezdeti nehézségeket. Hosszú és fárasztó út, valamint két
átszállás után megérkeztem Sarasotába. Úgy döntöttem, a szállodába vezető út egy
részén gyalog sétálok végig, hogy megcsodálhassam a várost, amiről már akkor
sejtettem, hogy egy hét alatt belopja magát a szívembe. A cél felé közeledve
egy igazi trópusi tengerparti város képe tárult elém, pálmafák, különböző
egzotikus növények, napsütötte, fehér homokos tengerpart, 30 Celsius fok
október végén... Egy álomban éreztem magam.
Miután berendezkedtem, kezdődött az ismerkedés,
találkozás a főként Magyarországról meg az Amerikai Egyesült Államokból érkezett
orvosokkal, diákokkal. Hamar baráti hangulat alakult ki, sokan elmesélték a
történetüket, régi és új élményeiket, megtudhattam, hogy mi segítette és mi
gátolta őket abban, hogy megtalálják a helyüket akár a szülőhazájukban akár
külföldön.
Másnap elkezdődött a konferencia szakmai része. Hasznos
és érdekes előadásokat hallgattunk változatos témákban. Közben heves
szívdobogás közepette én is bemutattam a dolgozatomat az érdeklődő közönségnek.
Majd egy kis betekintést nyerhettünk a Magyarországi egyetemek életébe is valamint
különböző csereprogramokba, ami engem, mint Marosvásárhely képviselőjét
különösen érdekelt. Az előadások közti szünetekben és a délutáni programok
során sokat megtudtam a HMAA történetéről, hogy hogyan jött létre ez az évente
megrendezésre kerülő konferencia egy kis baráti társaság kezdeményezésére, hogy
mennyi segítséget és élményt nyújt ez a csapat diákoknak és orvosoknak
egyaránt.
A közösségi programok során magyaros és helyi ételeket
kóstolhattunk meg, magyar néptáncbemutatóban volt részünk, illetve kicsit a
Halloween hangulatát is megéreztük a „Kocsma Party” során valamint a várost
elárasztó jelmezbe öltözött ünneplő tömegben sétálgatva.
A konferencia legfelemelőbb pillanata számomra a gála
esten jött el, amikor átvehettem a HMAA idei egyik „Student Award”-ját.
Most nosztalgiával gondolok vissza Sarasotára. Hálámat és
köszönetemet szeretném kifejezni az Amerikai Magyar Orvosszövetségnek,
különösen Baffy György doktor úrnak, hogy lehetőségem nyílt részt venni a
konferencián és megtapasztalni azt a családias hangulatot, ami évről évre
vonzza a résztvevőket, ami a szakmai fejlődés lehetősége mellett régi
barátságokat ápol és újakat sző évről évre.
2015. 11. 10.
Gencsi Márta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése