2014. december 23., kedd

Álmaimban Sarasota visszainteget…



2014-ben a debreceni HMAA kapcsolattartó Szilágyi István Gergő barátom jóvoltából én magam is kapcsolatba kerültem az egyesülettel. Sajnos a nyári balatonfüredi konferencián nem tudtam részt venni, de meghívást kaptunk a napsütötte Floridában megrendezésre kerülő HMAA konferenciára októberben. Lehetőségem adódott továbbá az itthon folytatott tudományos munkám angol nyelvű prezentációjára is, ami nagy izgalommal töltött el, ugyanis ez volt az első alkalom, hogy angol nyelven prezentálhatok, és a második, hogy egyáltalán prezentálok egy tudományos munkát :). Debrecenben éppen tartósan 10 Celsius fok alá süllyedt a hőmérséklet, így különösen jóleső érzéssel csomagoltam a bőröndbe a fürdőnadrágot (az öltöny és nyakkendő mellé természetesen :)). Vasárnap késő este érkeztünk meg Sarasota-ba, és hétfőn reggel már a konferencia nyitó előadását hallgattuk.



Számos érdekes előadás hangzott el, mind itthonról érkezett, mind amerikai magyar előadóktól. Az első pillanatban feszültnek éreztem a légkört, ez az érzésem azonban az első pillanatban megváltozott amint az előadások szünetében beszélgetésbe elegyedtem az egyesület tagjaival. Nagyon jó érzés volt, ahogy azonnal közvetlen beszélgetésbe elegyedtünk, ez a hangulat jellemezte az egész Sarasota-ban töltött időt. A konferencia másnapján nagyon izgatott voltam, hiszen prezentálnom kellett a témámat a többi orvostanhallgatóval együtt. Sorban meghallgattuk egymást, majd én következtem. Az előadás után mindannyian számtalan építő jellegű kritikát és tanácsot kaptunk, úgy gondolom, hogy ezek a tanácsok nagyon sokat fognak nekem segíteni a jövőben a hasonló tudományos prezentációkban. Ezeket a nagy izgalmakat természetesen egy jó kis strandolással zártuk.

A konferencia hátralevő napjain igyekeztem minél jobban kiélvezni és kihasználni a HMAA kínálta lehetőségeket. Rengeteget beszélgettem kint élő tagokkal és rengeteg tanácsot kaptam a jövőm építésében is. Azon kívül természetesen, hogy a mi kis országunkból Európa közepéről életemben először eljuthattam az Atlanti-óceán másik oldalára a „télből a nyárba”, számos olyan élménnyel is gazdagabb lettem amelyeket nem lehet lencse végre kapni, azonban mély benyomást tettek rám. Úgy érzem, köszönettel tartozom az orvosszövetség minden tagjának a lehetőségért, hogy részt vehettem a konferencián és azért a légkörért, amit ezen teremtettek számunkra. Remélem a jövőben is lesz lehetőségem még eljutni Sarasota-ba, és részese lenni ennek a hatalmas élménynek.

2014. 12. 23.

Sipos Attila

2014. december 22., hétfő

Miért is tér vissza-vissza az ember Sarasotába?


              Azon buffalo-i cserediákok, akik az őszi turnusba jelentkeznek, részt vehetnek az évente Sarasotában megrendezésre kerülő „Annual Meeting of the HMAA” konferencián. A találkozó résztvevői nagy többségében Amerikában, illetve Magyarországon dolgozó orvosok. Ami összeköti őket: a magyar eredet, hagyományok és a magyar nyelv. Noha a konferencia nyelve angol, a délutáni közösségi programok alatt már magyarul folyik a társalgás.
Sok fiatal hallgatót, frissen végzett orvost is találunk a konferencia résztvevői között. Idén már külön „Fiatal kutatók” szekció is indult közel 20 fiatal résztvevővel. A rendkívül színes társaság sok helyről érkezett. A kint dolgozó orvosok gyermekeit, a buffalo-i cserediákokat és magyarországi fiatalokat egyaránt megtaláljuk ilyenkor a Mexikói-öböl partján fekvő Sandcastle Resortban. És hogy mi a legjobb az egészben? Sok mindent felsorolhatunk. A hotelt, ami már közel 20 éve otthont ad a konferenciának. A magyar felszolgálólányt, aki mindenkit ismer. Azt, hogy számos magas színvonalú előadást hallhatunk. Híres amerikai egyetemek professzorai foglalják össze legfrissebb kutatási eredményeiket. Az érzést, hogy a hotel medencéje körül végigsétálva szinte csak magyar hangot hall az ember. A minden évben megrendezett vízilabdameccset, ahol a magyar-magyarok és az amerikai-magyarok mérik össze tudásukat. A közös naplementéket a tengerparton. De nem ez a legjobb az egészben. Hanem hogy olyanok itt az emberek, mint egy hatalmas család.
„Mindegy, hogy hol vagy, és mit csinálsz, de sose felejtsd el, hogy honnan jöttél.”, mondta Harangozó Iván, a virginiai Prince William Hospital aneszteziológusa, a HMAA igazgatói tanácsának tagja. És ők nem felejtették el. Nem felejtették el a magyarságukat, még akkor sem, ha ők maguk már Amerikában születtek. Nem felejtették el, hogy ők mennyi segítséget kaptak, amikor nekik szükségük volt rá. És ezt továbbadják. Továbbadják nekünk azzal, hogy elindították és rengeteg energiát és pénzt belefektetve fenntartják a buffalo-i cseregyakorlatot, hogy ők maguk, nagyon sokszor saját pénzüket felajánlva létrehoztak olyan ösztöndíjakat, amivel ki lehet jutni a konferenciára. Hogy a konferencián mindent megadnak a diákoknak, rengeteg közös programot szerveznek, odafigyelnek ránk. Hogy a „Fiatal kutatók” szekción is tömve volt az előadó, mert meghallgatnak minket és kíváncsiak a mi kutatásainkra. Hogy ha valaki úgy dönt, hogy Amerikában szeretne dolgozni, ami segítséget adhatnak, megadnak neki. Egy kicsit úgy kezelnek minket, mint a saját gyerekeiket. És ez az érzés az, ami visszahúzza az embert újra és újra Sarasotába, Floridába a tengerpartra – az, hogy tartozom egy nagy családhoz, amit úgy hívnak: HMAA.


 
2014. 12. 14.

Fülöp Balázs Dániel

Emlékeim Sarasotából…



Talán az ember megtanulja az élete folyamán, azt, hogy nehéz kijelenteni valami olyat, hogy ő a legjobb barátom, barátnőm, ez a legjobb kaja, ez a legszebb nap, hét. Azért is nehéz kijelenteni az előbb felsoroltakat, mert számunkra lehet nagyon sok kedves dolog, amire már félünk azt mondani, hogy az a legjobb. Hisz mitől lesz a nagyon jó legjobb. Hasonló gondolat jutott eszembe a sarasota-i konferencia után is, ami alatt értem, hogy talán ez volt az egyik legszebb hét a sok eltelt közül.
Minden ott kezdődött el, amikor kaptam egy e-mailt a májusi hónap folyamán, amelybe az Amerikai Magyar Orvosszövetség (HMAA) nevében gratulált a szervezet elnöke, illetve közölte velem, hogy a helyi Marosvásárhelyi Orvosi Tudományos Diákköri Konferencián bemutatott dolgozatom elnyerte a HMAA egyik díját, ami az volt, hogy meghívtak és támogattak a 2014. október 26. és november 1. között megrendezett konferenciára, ahol ismét bemutathatom a dolgozatomat. Bizonyára az olvasó is tapasztalhatta, hogy a mai reklám irányított világban, amikor elolvasunk egy szöveget, levelet, és valami ilyen szépet olvasunk, akkor rögtön észrevehetjük azt is, hogy nem az, aminek hisszük. Így a levél első elolvasása után még mindig kételkedve néztem. Újraolvastam még akkor sem találtam a buktatót. Egyszerűen nem akartam elhinni. Napokon belül sikerült megerősítenem a levél hitelét, valóban beteljesült az álmaimban szereplő vágy. Ismét utazok, bemutatok, ismerkedek, kirándulok.
Több levélváltás után családom segítségével megvásároltam a repülőjegyet, a témavezetőimmel ismét tisztáztam a bemutatásra kerülő dolgozatot.
Nagyon vártam októberi hónap folyamán, hogy már közeledjen az október 25. Ekkor indultam Bukarestből. Nem ez volt az első, hogy az Egyesült Államokba indultam, hisz 2014 nyarán eltöltöttem még 2 hónapot Nevada államba. Bukarestből mentem egészen Amszterdamig, ahol 2 órát kellett várjak a következő beszállásig. Komolyabb ellenőrzésünk volt, hisz a következő landolás már az Amerikai Egyesült Államok volt. Így kérdeztek tőlem mindenfélét, hogy mi a célom, van-e rokonom és természetesen minden papíromat ellenőrizték kétszer is. 3-4 perc beszélgetés után kaptam egy pecsétet az útlevelembe, majd be is szállhattunk.
Újabb 9 órát repültem Atlantáig. Kívánom minden olvasónak, hogy tapasztalja meg, hallja élete folyamán legalább egyszer, de akár többször is, amikor sétál ki a repülőből, hogy: Welcome in the United States of America. Amerikáról lehet hallani jót és rosszat, de az biztos, hogy a számunkra nem sokat mondó, de sok helyen olvasott vagy hallott kontinensnek megvan a varázsa. Kissé kínos volt, mert a csomagomra több, mint 30 percet kellett várjak, annak ellenére, hogy minden útitársam megkapta az övét. Féltem, hogy ismét áldozat lettem és a csomagom, talán még csak azon a repülőtéren sincs.
Atlantába készültem beszállni az utolsó repülőre, amikor hallottam, hogy magamhoz hasonló fiatalok beszélnek magyar nyelven. Nem sokára beszélgetni is kezdtünk, és ők is oda tartottak, ahova én. Ők is a konferenciára jöttek, ők is orvostanhallgatók. 1 óra repülőutunk volt Sarasotáig. Előzetes egyeztetésünk alapján egy szobába kerültem Palotai Miklóssal, aki kutatóorvosként tevékenykedett a Harvard egyetemen. Éjfélkor érkeztünk meg, elfoglaltam a szállást, majd a többi résztvevő már magyar módra ünnepelte a megérkezést. Volt pálinka, bor, paprikás kolbász. Aki járt már az Államokba az tudja, hogy a kolbász és pálinka ritkaságnak számít így ünnepeltük az érkezésünket, de azt is, amit eszünk-iszunk.
Október 26-án volt a rendezvény megnyitója, ahol nagyon családias hangulat uralkodott. A szálloda medencéi mellett rögtön a beszélgetések után különlegesebbnél különlegesebb ételt szolgáltak fel. Csodálkoztam is, amikor az egyik felszolgálónő magyarul szólalt meg. A későbbiekben megtudtam, hogy nagyon sok magyar ember telepedett le Sarasotába. Az emberek nagyon közvetlenek voltak, több személy is, a beszélgetés alatt elmondása szerint kedves városként gondol Marosvásárhelyre.
Október 27-től megkezdődött a konferencia szakmai része. Nagyon sok új kutatás eredményét lehetett hallani, színvonalas konferenciának minősült. A konferencia programja az eddigiekhez képest számomra teljesen új volt. Reggel 8 órakor kezdődött és megközelítően 2 órakor lett vége. Ez volt érzékelhető az egész hét alatt, hogy, amikor tudományról volt szó, akkor mindenki odaállt hozta a szakmai eredményét, viszont a délutáni órákban legalább annyira volt fontos a szervezőknek és a résztvevőknek is a családi hangulat biztosítása. A kapcsolatok elmélyítése, új emberek megismerése, mindaz, hogy szociális programok voltak, ahol az emberek másképpen ismerhették meg egymást.
Az egy hetes idő alatt nem volt gondom azzal, hogy ne tudnék este elaludni vagy felébredni. Hisz 6 órás időeltolódás miatt korán álmosodtam, de reggel 5-6 órakor ébredtem is. Nem volt ez baj, hisz mi sem kellett volna szebb és jobb egy reggel, ha napfelkelte mellett lehetett a tengerparton szaladni, csendben ébredni a nappal, az éhes madarakkal a morajló tenger hangjával.
A szociális programok között volt: vízipóló, röplabda, teniszezés, reggeli szaladás, kajakozás, stb… Életembe először itt volt alkalmam látni kajakozásunk alatt tengeri tehenet, fára mászó rákot és fürdésük közben igazi, szabadon élő delfint. Ezen időszak alatt a hazánkhoz hasonlítva mondhatni, hogy kellemes nyári napok voltak, amit kihasználva jól le is barnultunk délutánonként. Hamar rájöttem, hogy egészen gazdag halállomány van, így a harmadik nap után felkerestem a legközelebbi horgászboltot, ahol pár apróság vásárlásának köszönhetően fogtunk tengeri halat is. Amit gyors fényképezés után szabadjára is engedtünk.
Egy nagyobb csoporttal szinte mindegyike estét a városban töltöttük el újabb és újabb ételek, fogyasztásával, túlnyomórészt tengeri ételeket választottunk. Talán az egyik legkülönlegesebb kaja az aligátor lehetett, aminek az izére egy mondat is megfogalmazódott bennünk, amit a későbbiekben gyakran használtunk is: csirkének egy kicsit rágós, de aligátornak egészen finom, fogyasztható.”
Október utolsó hetére esik az amerikai körökben nagyon népszerű Halloween. Ennek megfelelően részt is vettünk a város ünnepségén, ahol több száz ember öltözött be más és más különböző félelmetes jelmezekbe. Nagyon nagy alkalomnak számít, nem csak az emberek öltöznek fel, hanem felöltözik az egész város, üzletek utcák, még az előzőkben felállított szobrokra is valamilyen jelmezt tettek fel.
Az utolsó napokban volt a rendezvény záró rendezvénye, ami egy Yacht clubban volt megszervezve. Ünnepélyes hangulat volt, amelynek keretén belül az a megtiszteltetés ért, hogy a különdíjakból megkaphattam az egyiket. Így zárult ez a hét, ez a pár nap, amire visszagondolni egy kicsit fáj, egy kicsit hiányzik, egy kicsit olyan, mintha valamilyen álom lett volna. Ismét csak kívánni tudom, hogy legyen hasonló élménye minden olvasónak és kívánom azoknak, akik már voltak, hogy legyen alkalmuk még visszajárni. Egy család gyűl össze minden év októberének az utolsó hetén, akiknek akkora szívük van, hogy még sok embert bírnának befogadni.
Köszönettel tartozok az Amerikai Magyar Orvosszövetségnek, mindazért, amit ott tapasztalhattam meg, amit ott kaphattam és köszönettel tartozok Baffy György doktor úrnak, aki volt és mostmár leköszönt HMAA elnökként megteremtette, és fent tartja ezt a lehetőséget a Marosvásárhelyi TDK számára.

2014. 12. 14.

Tubák Nimród

Sarasota, avagy utazzunk a nyárba...



2014. október 26. hajnali négy óra, Liszt Ferenc reptér, Budapest, 3°C. Itt kezdődött az utunk életem első sarasota-i konferenciájára. Kései indulás, repülés Londonig, átszállás, kései indulás, repülés az észak-karolinai Charlotte-ig, majdnem lekésés (a kaput utánunk zárták be) majd éjszakai érkezés Sarasotába. Rengeteg élmény már az utazás napján, de a java csak ezután jött. Az éjszakai érkezés miatt, csak másnap reggel szembesültünk vele, hogy hol is vagyunk. Gyönyörű hotel, szikrázó napsütés, fehér homok, a morajló Mexikói-öböl, pálmafák és 28°C reggel nyolckor!?
Ez csak valami csoda lehet. A reggelt a konferencia megnyitóján kezdtük, majd az előadások után a szobában készültünk a másnapi előadásunkra és az alábbi képpel próbáltam megnyugtatni a családomat, hogy jó helyen vagyok.


 Kedden a fiatal kutatók nagy számára való tekintettel külön Young Investigators szekció volt számunkra, ahol 15 perces előadások keretében beszámoltunk kutatásaink eddigi eredményeiről, majd a diszkusszióban igyekeztünk megválaszolni a felmerülő kérdéseket és hálásan fogadtuk a tanácsokat és az építő jellegű kritikát. Az előző napi aggodalmaink alaptalannak bizonyultak: egy igazi amerikai hangulatú szekció volt, a kérdéseket az érdeklődés szülte, a tanácsok, kritikák pedig segítő szándékúak voltak. A fiatal kutatók szekciója hatalmas siker volt, a szünetekben és a délután folyamán is rengeteg dicséretet kaptunk, mindenki örült, hogy eljöttünk. A keddi nap végére büszkeség töltött el, életem első angol nyelvű tudományos előadása sikerrel zárult.
A további napok csak felülmúlták az elvárásokat, a szerdai nap az előadások tekintetében a gyermekgyógyászat és a pulmonológia jegyében telt, míg délután a hagyományos vízilabda mérkőzést izgulhatták végig a konferencia részvevői. Este egy helyi mexikói étteremben vacsoráztunk ismét lehetőséget teremtve a csapatépítésre.

A csütörtöki napon a William Ganz Memorial Session hozta el nekünk a kardiológia legújabb vívmányait, majd este következett a gálavacsora a Sarasota Yacht Club-ban. Ez is egy olyan esemény, amelyet kár lenne kihagyni, a helyszín gyönyörű, a vacsora nagyon finom volt, és bátran állíthatom, hogy itt is mindenki remekül érezte magát.
Hamar elszaladt a hét, péntek reggel döbbenten konstatáltuk, hogy ez az utolsó nap, az utolsó reggel, hogy a konferenciára indulunk. Ez a nap a sebészetről és az onkológiáról szólt, majd kora délután megtörtént a 46. sarasota-i meeting ünnepélyes lezárása is. Nem volt már más hátra, mint egy fergeteges halloweeni kocsma party, ahol az ötletes, vicces jelmezeknek és a jó társaságnak hála újabb remek estét tölthettünk együtt.


Úgy gondolom, hogy a sarasota-i konferencia egy hatalmas lehetőség, hiszen egy pozitív, befogadó közegben adhatunk elő angol nyelven, a résztvevők tanácsai, ötletei és kérdései pedig egy új irányba tudják terelni a kutatásainkat. Mindezek mellett kár lenne megfeledkezni a konferencia szabadidős oldaláról: Florida egy csodálatos hely, ahová eljutva október végén is élvezhetjük a nyár egy kis darabját. A konferencia remek lehetőség továbbá a kapcsolatok építésére is: rengeteg érdekes emberrel ismerkedtem meg, akik pozíciójuktól függetlenül nyitottan álltak hozzánk, segítőkészek és barátságosak voltak. Mindezek mellett úgy gondolom, hogy az itt átélteket nem lehet írásban átadni, ott kell lenni, át kell élni! Találkozzunk a jövő évi konferencián! Ha csak egy mód van rá, én ott leszek!


2014. 12. 22.

Szilágyi Gergő

2014. december 15., hétfő

HMAA konferencia egy medika szemével



Elérkezett 2014 októberének vége. Itthon idén épp csak beköszöntött az igazi ősz esővel és hideggel. Na mármost, ebből az időjárásból érkeztünk meg Sarasotába, Florida állam nyugati partjára: fantasztikus meleg nyári idő, pálmafák, napsütés, tenger, hullámmorajlás, fehér homok....:)
Ez a fantasztikus környezet adott méltó helyszínt a HMAA 46. éves konferenciájának. Az előadások igen magas színvonalúak voltak akár tapasztalt előadók, akár fiatal medikusok, PhD hallgatók tartották. Rendkívül jó volt látni, hogy milyen széles körben végezünk kutatásokat a világ minden táján. Nagy öröm volt számomra, hogy én is bemutathattam eredményeit kutatócsoportunknak, melyet a Semmelweis Egyetem Pulmonológia Klinikáján végezünk. A szekciók végén nagyon jó diszkussziók is születtek, mely úgy gondolom tovább növelte a konferencia értékét. A konferencia légköre, a résztvevők hozzáállása rendkívül motiváló volt számomra. Mindeközben sok értékes emberrel megismerkedhettem.
Természetesen a tudományos délelőttök után közösségi események is színesítették a délutánokat, estéket. Szinte kötelező, hogy egy orvos konferecián az egészséges életmód előtérbe kerüljön. Így volt ez itt Sarasotában is, melyet a számtalan jóhangulatú sportesemény is alátámaszt: baráti vízilabda meccs a szálloda medencéjében, röplabda meccsek és reggeli csapatos futás a tengerparton, tenisz meccsek.  Utóbbi során mindenki megtalálta a maga szintjének megfelelő párt, így nagyon jól éreztük magunkat itt is. Persze a tengerpartot és a hibátlan napsütést is volt idő élvezni.
A szervezett kultúrális programok is szuperek voltak. A teljesség igénye nélkül csak néhányat sorolok fel. A kocsma party-n, ahol nagyon finom magyar ételeket ehettünk, magyar zenékre mulathattunk. A gála vacsorán fantasztikus környezetben ismerhettük meg még jobban a HMAA történetét és jelenét, majd asztalbontás után jókat beszélgettünk a zongora mellett (itt ki-ki érzett magában bátorságot leült és játszott nagyon jó hangulatot teremtve ezzel. :)
Úgy gondolom minden fiatal nevében mondhatom, hogy rendkívül hálásak vagyunk ezért a nagyszerű konferenciáért, a szervezésért és hogy mindennek részesei lehettünk idén. Remélem találkozunk 2015-ben is! :)




2014. 12. 13.

Kornafeld Anna