2017. január 1., vasárnap

A filmek életre kelnek



                   Egyetemi tanulmányaim során mindig is érdekelt a tudományos élet, így nagy örömömre szolgált, hogy részt vehettem, sőt elő is adhattam a XXIII. Marosvásárhelyi TDK konferencián. Arra nem is számítottam, hogy túl a részvételen és a sikeres előadáson, még egy hihetetlen meglepetésben is részem lehet. Néhány nappal a konferencia után megkeresett a főszervező, hogy vállalnék-e egy Skype interjút az Amerikai Magyar Orvosszövetség (HMAA) két képviselőjével. Természetesen lelkesen igent mondtam, és vártam a fejleményeket. Már maga az interjú is nagy élmény volt, kicsit próbára tehettem magam, és utána hamar meg is kaptam a pozitív visszajelzést, ami egy olyan élménylavinát indított el, amit soha nem fogok elfelejteni.
                   Dr. B. György jóvoltából ebben az évben a Marosvásárhelyi Egyetemről két hallgató is – évfolyamtársam, M. István és én – elnyerhette az HMAA Student Award díját. Hosszas készülődés után izgatottan vágtunk neki a Sarasotába vezető hosszú repülőútnak, ami az eredeti tervek szerint 16 óra kellett volna, hogy legyen. Nos, számunkra ez egy nappal hosszabb lett, mert Atlantában lekéstük a tampai csatlakozásunkat. Atlantában található hivatalosan is a világ egyik legforgalmasabb repülőtere, így a mérete is óriási, mintha egy külön „várost is megismertünk volna a városban”. Különösen kellemes élmény volt, hogy egy sorstársunk, aki szintén lekéste a csatlakozást, segítőkészen elkalauzolt minket, így gyorsan eljutottunk a légitársaság által kijelölt hotelbe. Másnap gond nélkül folytathattunk utunkat Tampa felé, ahol G. Zsolt várt minket, s az ő segítségével jutottunk el végleges célállomásunkba, Sarasotába. Ami az első pillanatban lenyűgözött, hogy az a hangulat, amit a filmekben láttunk, és elképzeltünk az USA-ról, áradt mindenhonnan, benne volt a levegőben. Mindennek a mérete nagy (autók, épületek, utak, hamburgerek), és tényleg le lehet fényképezni egy McDonald’s-ot, néhány Fordot és egy pick up-ot, amerikai zászlóval a háttérben.

 
                   A konferencián rendkívül közvetlenek és barátságosak voltak az emberek. Bárkivel lehetett egy jót beszélgetni, családias volt a hangulat. Délelőtt beültünk az előadásokra, ahol színvonalas és újszerű prezentációkat lehetett hallani, délután pedig szabadabban felfedezhettük a várost.
                   A szervezett programok közül a helyi öbölben a mangrove erdők között tett kajakozás volt a kedvencem. Felfedeztük Sarasota szépségeit, fantasztikus strandját – mely állítólag az USA legfinomabb homokjával büszkélkedhet. Jachtokkal teli kikötőket és pálmafákat láthattunk mindenhol, akárcsak a CSI Miami helyszínelők sorozatban – megkímélve minket az ottani akcióktól.


                   A helyi ételek is egy külön élményt jelentettek, igyekeztünk minél több jellegzetességet kipróbálni, a hamburgerektől kezdve, a tacon keresztül, az osztrigán át, csak úgy élvezkedtünk az ízekben.


                   Volt lehetőségünk meglátogatni a közelben levő Salvador Dali múzeumot, ahol egy felbecsülhetetlen gyűjtemény rejlik. Olyan kincseket láttunk, mint „A hallucinogén torreador” vagy a híres hipersztereoszkópikus kép, amin közelről Gala meztelen alakja, távolról meg Abraham Lincoln arcképe rajzolódik ki. 
                   A Florida vizeiben élő különleges állatokkal kicsit közelebbről is megismerkedhettünk a helyi akváriumban – még a veszélyeztetett manátuszokkal és cápákkal is.
                   Végül élményekkel gazdagodva, sok új embert megismerve és az otthoniaknak vásárolt nagy mennyiségű ajándékkal felpakolva repültünk haza. Hatalmas élmény volt – egy valódi amerikai álom. Őszintén remélem, hogy lesz még alkalmam elmenni Amerikába, és Sarasotát is újból meglátogatni.

2016. 11. 23.
Kálmán Zsigmond

2016. december 27., kedd

Sarasota – Az élmények netovábbja



                   Az egész történet áprilisban kezdődött, a legjobban egyfajta „derültégbőlvillámcsapás” jelenségként tudnám leírni. Egy, a témavezetőmtől (Dr. K. Álmos) érkezett telefonban tudtam meg, hogy a debreceni TDK Konferencián 1-2. helyezést elért előadások absztraktjai közül az én absztraktom lett a legjobbnak választva a HMAA által és ezért mehetek októberben Sarasotába Dr. Á. Géza és Dr. Á. Péter által felajánlott HMAA Student Travel Award keretében. Fogalmam sem volt, hogy van egyáltalán ilyen, ezért egyszerre voltam zavart, értetlen, de mérhetetlenül boldog. Ezt követően elolvastam a részleteket tartalmazó e-mailt és kezdtem megérteni, hogy ez úgy néz ki tényleg valóság. :) Felvettem a kapcsolatot Dr. Á. Gézával a részletek megbeszélésének érdekében. Rendkívül kedves volt, azonnal a tegeződést javasolta, minden kérdésemre készséggel és kb. azonnal válaszolt, nagyon sokat segített. Az utazással kapcsolatos események zajlottak körülöttem (repülőjegy foglalás, útlevél intézés stb.), de úgy éreztem a központi vezérlőegységnek még mindig nem sikerült ezt teljes valójában feldolgoznia. (Mint utólag kiderült, az egész teljesen csak a repülőgép leszállásakor tudatosodott bennem). Eközben részt vettem a minden évben megrendezésre kerülő, szintén az HMAA által Balatonfüreden szervezett konferencián is. Nagyon kedves, közvetlen volt mindenki, a legjobban családias hangulatként tudnám leírni az ott tapasztaltakat. Tehát már itt egy meglehetősen pozitív benyomást kaptam a szervezetről, biztos voltam benne, hogy ez ősszel sem lesz másképp. Ezt alátámasztotta a tavalyi balatonfüredi nyertes sarasotai élményeiről szóló előadása is.
                   Eközben úgy alakult, hogy az útra a barátnőm is velem tud tartani, így ennyi pozitív tényezővel már nem is lehettem volna izgatottabb, alig vártam, hogy október legyen.
                   Sok-sok várakozás után, elérkezett az indulás időpontja, elkezdődött ez az életre szóló utazás. Mindkettőnknek ez volt az első „nagy” repülőútja, nem tudtuk tehát mire számítsunk. Összességében nagyon nagy élményt jelentett, de irtó fárasztó volt. A megérkezés pillanatától pedig végig az állunkat kerestük. :) A repülőgép Tampába érkezett, onnan körülbelül 1 óra autóútra volt Sarasota. A repülőtéren találkoztunk egy pécsi sráccal, Gáborral, aki mint kiderült a konferencia szervezésében vesz rész (itt is gratulálok neki hozzá, le a kalappal!). Együtt utaztunk tehát Sarasotába, már besötétedett, így nem sok mindent láttunk, de kárpótolt az a rengeteg érdekes információ, amit Gábortól és a sofőrtől kaptunk, na meg az a hatalmas autó és utak, az egész feeling. :) Megérkeztünk, minden rendben ment, megkaptuk a szobát, ahol kb. az élmények és a fáradtság súlya alatt azonnal elaludtunk.


                   Másnap feltérképeztük a szállást, a partot, ismerkedtünk az HMAA tagjaival és a konferenciára érkezett fiatalokkal is. Az idő, a környezet, a társaság, minden ideális volt arra, hogy ez egy felejthetetlen 1 hét legyen. Délután már közösen röplabdáztunk a parton, este pedig az első közös program következett a megnyitó és az azt követő vacsora, ahol mindenki tök nyitott, kedves, barátságos volt. Jókat beszélgettünk. A balatonfüredi emlékek tehát itt is visszaköszöntek. Másnap a város felfedezésére indultunk, biciklivel. A kellemes napsütés, a tenger, a pálmafák, a jó fej emberek teljesen elfelejtették velünk, hogy mennyire el is vagyunk fáradva a távolságtól, mert azért Sarasota nem kis város. :) Közben az előadásra is készülődtünk, hiszen másnap reggel volt a Young Investigators’ szekció, ahol a díjat nyert és a buffaloi cseregyakorlaton résztvevő fiatalok adták elő kutatási témáikat. Személy szerint nagyon izgatott voltam, ez volt a második alkalom, hogy angol nyelven adtam elő. De szerencsére az előadás végeztével csak egy nagyon kellemes és hasznos emlékként tudok róla beszélni, a hozzászólások is mind-mind biztató, építő jellegűek voltak. Az eddig is jelen lévő jó kedv egy megkönnyebbült érzéssel párosult, miénk a világ – gondoltuk. :) A következő közös program a magyar est volt egy helyi vendéglőben, ahol teljesen úgy érezhettük mintha itthon ültünk volna le valahol. Magyar élő zene, egy hatalmas magyar társaság, Magyarországtól több ezer kilométerre. Fantasztikus volt.
                   Másnap beváltottuk a „Miénk a világ” gondolatot, autót béreltünk, a barátnőm, Balázs – a balatonfüredi nyertes és én. Snorkeling, Miami Beach, Everglades City airboat túra tervvel. A terv első lépését azonban cserélnünk kellett, egy akkor kevésbé kellemes dologra, de mára már ez is megszépült. Az út során sajnos egy lámpánál hátulról egy másik autó belénk jött, ezért egy néhány órás procedúra vette kezdetét, rendőrséggel, az autóbérlő céggel történő ügyintézés (a biztosítás jó dolog…) stb. Ezt követően egyből az óceán partra mentünk. Kicsit szeles volt az idő, de óriási hullámok voltak cserébe. Nagyon király volt, ahogy az Ocean Drive-on történő autózás is. Este egy kubai éttermet próbáltunk ki, a kis kezdeti kellemetlenséget leszámítva tehát nagyon jól éreztük végül magunkat Miamiban. Másnap reggel korán indultunk az airboat túrára, ami szintén egy nagyon jó döntésnek bizonyult. 


A „sofőrünk” lelkesen száguldozott velünk a mangrove erdő „sikátoraiban”, sőt még egy alligátort is sikerült találnia nekünk, a korai időpont ellenére. Délután értünk vissza Sarasotába, ahol szintén nem unatkoztunk, hiszen este már bankett volt. 


A fiatal társaság egy részével ültünk együtt, borozás, beszélgetés, kiváló ételek, bűvészmutatványok, nem is kívánhattunk többet egy kiváló estéhez. A hét egyik legfelemelőbb érzése is itt történt. A himnusz éneklése közben érezhető, már-már kézzel fogható összetartozás élmény a szervezet tagjai között valami hihetetlen élményt jelentett, megtisztelő volt egy kicsit részese lenni, velük együtt, ott, kint, magyarnak lenni.
                   A másnap volt az utazás előtti utolsó nap, souvenir vásárlás, utolsó fürdőzés, búcsúzás :(, és az esti jelmezes kocsma party. Ezredjére is csak ismételni tudom magam, de ez is fergeteges volt :)
                   Sajnos elérkezett a vége, de visszagondolva erre az egy hétre nem volt semmi ok a szomorkodásra, minden perce egy életre szóló élmény volt. Köszönöm a HMAA minden tagjának, az Á. testvéreknek, szervezőknek, az ott megismert új embereknek, mindenkinek, ezt a felejthetetlen hetet. Remélem lesz még alkalmam visszatérni.

2016. 12. 11.
Szivos László

2015. december 28., hétfő

A kerti munka hasznos




2015 áprilisában túl a helyi és az országos TDK Konferencián illetve a hatod év felén éppen a kertben serénykedtem, hogy újra szép formába hozzam a megannyi baráti összejövetelnek otthont adó kis teret. Ekkor kaptam a telefont a témavezetőmtől, Szabó Gábor Tamástól, hogy lehetőleg most üljek le, és utána közöl majd velem egy nagyon jó hírt. Hál’ Istennek tényleg megvárta, amíg találtam magamnak egy helyet és csak utána mondta el, hogy én vagyok a debreceni nyertese a HMAA Student Traveler Awardnak idén. Nehéz leírni azt az érzést, ami a hatalmába kerített a hír hallatán. Megannyi értékes munka közül pont az enyémet választották arra érdemesnek, hogy Sarasotában előadhassam, óriási megtiszteltetés. Ugyanakkor felelősség is, hiszen igazán jól kell teljesítenem a konferencián, hogy a belém vetett bizalmat megháláljam, és bebizonyítsam, hogy tényleg megérdemlem a díjat.
A következő hónapok lázas készülődéssel teltek: repülőjegy, autóbérlés, szállás a konferenciát megelőző kis körútra Floridában. Na meg olyan apróságok, mint szigorlatok, államvizsga, költözés Németországba és munkakezdés. Szerencsére a konferenciával kapcsolatos intéznivalókban minden segítséget megkaptam Ács Gézától, így ezek nem jelentettek komoly terhet.
Végül elérkezett október közepe, amikor kiköltöztünk a menyasszonyommal, Saroltával Freiburgba. Röpke három és fél nap pakolás után pedig már az Orlandoba tartó gép fedélzetén ültünk, izgalommal telve az első Egyesült Államokbeli utunk előtt, amelyen ráadásul mindketten előadást fogunk tartani a HMAA Konferenciáján.
A kevés rendelkezésre álló idő miatt csak egy rövid kört tettünk meg Floridában, de így is maradandó élményt nyújtott a Kennedy Űrközpont és az óceánból felkelő nap látványa Miamiban.
Október 24-én érkeztünk meg Sarasotába, ahol a Mexikói-öbölre néző szobánkból rögtön a naplementét csodálhattuk meg. Igazán pompás fogadtatás, nem is beszélve a „fogadóbizottságunk” kedvességéről. Gézával és Horváth Gáborral a recepción futottunk össze, és gyűjtöttük be a legfontosabb információkat.



A konferencián családias légkör uralkodott, az első perctől otthon éreztük magunkat. Az itt megjelent kollégák mind közvetlenek voltak, nem éreztük, hogy mi még kicsik lennénk, mindenkivel meg lehetett találni a közös hangot. Persze ebben biztos nagy szerepe volt a népes Young Investigators tábornak, akikkel majd minden este közös programjaink voltak. Szerencsére a tapasztaltabb résztvevők is szép számmal csatlakoztak hozzánk.


Felemelő élmény volt megtartani az előadásomat, hiszen népes publikum volt rá kíváncsi, és nem sokkal utánam már Sarolta állt ugyanott, és tartotta a saját előadását a témájából. Ezek után már csak élveznünk kellett a még hátralévő számos érdekes előadást és természetesen a social programokat. A konferencia szervezői minden nap kitettek magukért. A délelőtti és kora délutáni színvonalas előadás szekciók után minden napra szerveztek nekünk valamilyen kikapcsolódást. Legyen szó vízilabdameccsről vagy csárda vacsoráról, minden program remekül sikerült.
A konferencia előtt is hálás voltam az Ács testvéreknek, amiért lehetővé tették nekem, hogy részt vehessek ezen a nagyszerű rendezvényen, de utólag, ennyi remek élménnyel és tapasztalattal gazdagodva még nagyobb köszönettel gondolok rájuk és a HMAA minden tagjára, amiért részese lehettem ennek a programnak.
Remélem, hogy hamarosan visszatérhetünk a gyönyörű fehér homokos sarasotai tengerpartra egy újabb HMAA konferenciára.

2015.12.28.
Bojti István

2015. november 27., péntek

Expect no more. This is happiness. – HMAA Sarasota 2015




Idén augusztusban második alkalommal vettem részt az Amerikai Magyar Orvosszövetség balatonfüredi konferenciáján. A konferencia idén is kellemes hangulatban telt, és számomra azzal a megtiszteltetéssel zárult, hogy én nyertem meg a legjobb angol nyelvű előadásnak adományozott elismerést, az Ivan Krisztinicz díjat. Ezáltal lehetőségem adódott részt venni az HMAA őszi sarasotai konferenciáján, Floridában, az Egyesült Államokban.

  
Az utazást nagyon vártam, mert régóta vágytam Amerikába, de ez volt az első lehetőségem, hogy elutazzam, és egy hétig megéljem az amerikai életérzést. Az út 22 óra volt Párizson és Atlantán keresztül és legnagyobb meglepetésemre nagyon kényelmesen és gyorsan eltelt. Éjfél után érkeztem meg a konferenciának is otthont adó Helmsley Sandcastle Resort-ba, ezért csak reggel tárult elém a látvány, hogy a szálloda egy gyönyörű fehérhomokos tengerparton fekszik. A következő napon a tengerpartra kisétálva láttam meg, hogy milyen gazdag állatvilága van a területnek. A tengerparton rengeteg madárfajt lehetett látni, némelyik a vízbe csapódva vadászott, vagy a tengerből kimosott kagylókat kereste a parton. A parton végigsétálva, alig pár méterre a tengerben láttam delfint, a sziget sarkánál pedig sokan horgásztak. Számomra kicsit furcsa volt, hogy az itt élő állatokat nem zavarja az ember jelenléte, többször is láttam, hogy nagytestű madarak pár méterre álldogáltak a horgászoktól, és ha úgy tartotta kedvük beleettek a csalis vödörbe.


Hétfőn elkezdődött a konferencia, ahol az első szekcióban tartottam meg előadásomat. Mivel sok fiatal diák és doktorandusz vett részt a konferencián, ezért több külön szekció volt fenntartva számunkra Young Investigators néven. Az előadások a délelőtti, kora délutáni órákban voltak megtartva, ahol sok érdekes, multidiszciplináris előadást lehetett hallani amerikai és magyar professzoroktól, orvosoktól, diákoktól. A konferencia végig magas színvonalú volt, a szünetekben pedig érdekes történeteket lehetett hallani arról, hogy Sarasotában él az egyik legnépesebb magyar kisebbség Amerikában (kb. 5000 fő) Buffalo és Cleveland mellett. Ezt többször személyesen is tapasztaltam, amikor a boltban magyarul szóltak vissza, vagy amikor a reptéren egy biztonsági őr magyar felmenőiről mesélt nekem, illetve arról, hogy pont egy pár héttel ezelőtt volt magyar fesztivál Sarasotában. Szintén érdekes történet volt, hogy a hotel eredeti tulajdonosa, Helmsley asszony, gazdag emberként sok hotelt birtokolt az Államokban, de mindig ez maradt a kedvence és régen még ő dobta be a labdát a vízilabdameccsek elején.


Az előadások után délutánonként sokat strandoltunk a kellemesen hűsítő tengerben, napoztunk az októberi verőfényes napsütésben és 30 fokban. Egyik délután pedig nagyon szoros és izgalmas vízilabdameccset játszottunk. Esténként jókat ettünk a közeli éttermekben, a szállodában megtartott rendezvényeken vagy a helyi magyar csárdában, a gálavacsora pedig az elegáns Sarasota Yacht Clubban került megrendezésre. Vacsorák után általában jókat beszélgettünk a hotelben a medence mellett vagy a tengerparton, ahol megkóstoltuk a helyi whisky különlegességeket is. Az egész konferenciára jellemző volt, hogy mindenki nyitott, barátságos és közvetlen volt, végig nagyon jó hangulat uralkodott, érdekes életutakat és embereket lehetett megismerni és jókat lehetett beszélgetni.


A hét folyamán meglátogattuk az egyik sarasotai kórházat és a világ egyik legnagyobb Salvador Dalí kiállítását, aminek a közeli St. Petersburg ad otthont. Volt szerencsém búvárkodni egyet a Mexikói-öbölben, illetve egy rövid időre Miamiba is ellátogattam.


Így aztán fájó szívvel indultam haza a konferencia után Budapestre, megannyi életre szóló élménnyel és kalanddal, amiket nagyon köszönök az HMAA-nek. Hazafelé az amszterdami repülőtéren szálltam át, ami szerintem az egyik legjobb a világon, az utazóbarát megoldásaival, tudományos kiállításaival és környezettudatos stílusával. Kívánom a jövőbéli Ivan Krisztinicz díjas hallgatóknak, hogy hasonlóan kellemes, izgalmas és élményekkel teli egy hetük legyen, mint amilyen nekem volt, én pedig remélem, hogy egyszer még visszatérhetek a HMAA sarasotai konferenciájára. Talán legegyszerűbben egy képpel tudnám összefoglalni Floridát, az ott töltött egy hetet és a konferenciát:


2015.11.17

Sziráki András