2015. december 28., hétfő

A kerti munka hasznos




2015 áprilisában túl a helyi és az országos TDK Konferencián illetve a hatod év felén éppen a kertben serénykedtem, hogy újra szép formába hozzam a megannyi baráti összejövetelnek otthont adó kis teret. Ekkor kaptam a telefont a témavezetőmtől, Szabó Gábor Tamástól, hogy lehetőleg most üljek le, és utána közöl majd velem egy nagyon jó hírt. Hál’ Istennek tényleg megvárta, amíg találtam magamnak egy helyet és csak utána mondta el, hogy én vagyok a debreceni nyertese a HMAA Student Traveler Awardnak idén. Nehéz leírni azt az érzést, ami a hatalmába kerített a hír hallatán. Megannyi értékes munka közül pont az enyémet választották arra érdemesnek, hogy Sarasotában előadhassam, óriási megtiszteltetés. Ugyanakkor felelősség is, hiszen igazán jól kell teljesítenem a konferencián, hogy a belém vetett bizalmat megháláljam, és bebizonyítsam, hogy tényleg megérdemlem a díjat.
A következő hónapok lázas készülődéssel teltek: repülőjegy, autóbérlés, szállás a konferenciát megelőző kis körútra Floridában. Na meg olyan apróságok, mint szigorlatok, államvizsga, költözés Németországba és munkakezdés. Szerencsére a konferenciával kapcsolatos intéznivalókban minden segítséget megkaptam Ács Gézától, így ezek nem jelentettek komoly terhet.
Végül elérkezett október közepe, amikor kiköltöztünk a menyasszonyommal, Saroltával Freiburgba. Röpke három és fél nap pakolás után pedig már az Orlandoba tartó gép fedélzetén ültünk, izgalommal telve az első Egyesült Államokbeli utunk előtt, amelyen ráadásul mindketten előadást fogunk tartani a HMAA Konferenciáján.
A kevés rendelkezésre álló idő miatt csak egy rövid kört tettünk meg Floridában, de így is maradandó élményt nyújtott a Kennedy Űrközpont és az óceánból felkelő nap látványa Miamiban.
Október 24-én érkeztünk meg Sarasotába, ahol a Mexikói-öbölre néző szobánkból rögtön a naplementét csodálhattuk meg. Igazán pompás fogadtatás, nem is beszélve a „fogadóbizottságunk” kedvességéről. Gézával és Horváth Gáborral a recepción futottunk össze, és gyűjtöttük be a legfontosabb információkat.



A konferencián családias légkör uralkodott, az első perctől otthon éreztük magunkat. Az itt megjelent kollégák mind közvetlenek voltak, nem éreztük, hogy mi még kicsik lennénk, mindenkivel meg lehetett találni a közös hangot. Persze ebben biztos nagy szerepe volt a népes Young Investigators tábornak, akikkel majd minden este közös programjaink voltak. Szerencsére a tapasztaltabb résztvevők is szép számmal csatlakoztak hozzánk.


Felemelő élmény volt megtartani az előadásomat, hiszen népes publikum volt rá kíváncsi, és nem sokkal utánam már Sarolta állt ugyanott, és tartotta a saját előadását a témájából. Ezek után már csak élveznünk kellett a még hátralévő számos érdekes előadást és természetesen a social programokat. A konferencia szervezői minden nap kitettek magukért. A délelőtti és kora délutáni színvonalas előadás szekciók után minden napra szerveztek nekünk valamilyen kikapcsolódást. Legyen szó vízilabdameccsről vagy csárda vacsoráról, minden program remekül sikerült.
A konferencia előtt is hálás voltam az Ács testvéreknek, amiért lehetővé tették nekem, hogy részt vehessek ezen a nagyszerű rendezvényen, de utólag, ennyi remek élménnyel és tapasztalattal gazdagodva még nagyobb köszönettel gondolok rájuk és a HMAA minden tagjára, amiért részese lehettem ennek a programnak.
Remélem, hogy hamarosan visszatérhetünk a gyönyörű fehér homokos sarasotai tengerpartra egy újabb HMAA konferenciára.

2015.12.28.
Bojti István

2015. november 27., péntek

Expect no more. This is happiness. – HMAA Sarasota 2015




Idén augusztusban második alkalommal vettem részt az Amerikai Magyar Orvosszövetség balatonfüredi konferenciáján. A konferencia idén is kellemes hangulatban telt, és számomra azzal a megtiszteltetéssel zárult, hogy én nyertem meg a legjobb angol nyelvű előadásnak adományozott elismerést, az Ivan Krisztinicz díjat. Ezáltal lehetőségem adódott részt venni az HMAA őszi sarasotai konferenciáján, Floridában, az Egyesült Államokban.

  
Az utazást nagyon vártam, mert régóta vágytam Amerikába, de ez volt az első lehetőségem, hogy elutazzam, és egy hétig megéljem az amerikai életérzést. Az út 22 óra volt Párizson és Atlantán keresztül és legnagyobb meglepetésemre nagyon kényelmesen és gyorsan eltelt. Éjfél után érkeztem meg a konferenciának is otthont adó Helmsley Sandcastle Resort-ba, ezért csak reggel tárult elém a látvány, hogy a szálloda egy gyönyörű fehérhomokos tengerparton fekszik. A következő napon a tengerpartra kisétálva láttam meg, hogy milyen gazdag állatvilága van a területnek. A tengerparton rengeteg madárfajt lehetett látni, némelyik a vízbe csapódva vadászott, vagy a tengerből kimosott kagylókat kereste a parton. A parton végigsétálva, alig pár méterre a tengerben láttam delfint, a sziget sarkánál pedig sokan horgásztak. Számomra kicsit furcsa volt, hogy az itt élő állatokat nem zavarja az ember jelenléte, többször is láttam, hogy nagytestű madarak pár méterre álldogáltak a horgászoktól, és ha úgy tartotta kedvük beleettek a csalis vödörbe.


Hétfőn elkezdődött a konferencia, ahol az első szekcióban tartottam meg előadásomat. Mivel sok fiatal diák és doktorandusz vett részt a konferencián, ezért több külön szekció volt fenntartva számunkra Young Investigators néven. Az előadások a délelőtti, kora délutáni órákban voltak megtartva, ahol sok érdekes, multidiszciplináris előadást lehetett hallani amerikai és magyar professzoroktól, orvosoktól, diákoktól. A konferencia végig magas színvonalú volt, a szünetekben pedig érdekes történeteket lehetett hallani arról, hogy Sarasotában él az egyik legnépesebb magyar kisebbség Amerikában (kb. 5000 fő) Buffalo és Cleveland mellett. Ezt többször személyesen is tapasztaltam, amikor a boltban magyarul szóltak vissza, vagy amikor a reptéren egy biztonsági őr magyar felmenőiről mesélt nekem, illetve arról, hogy pont egy pár héttel ezelőtt volt magyar fesztivál Sarasotában. Szintén érdekes történet volt, hogy a hotel eredeti tulajdonosa, Helmsley asszony, gazdag emberként sok hotelt birtokolt az Államokban, de mindig ez maradt a kedvence és régen még ő dobta be a labdát a vízilabdameccsek elején.


Az előadások után délutánonként sokat strandoltunk a kellemesen hűsítő tengerben, napoztunk az októberi verőfényes napsütésben és 30 fokban. Egyik délután pedig nagyon szoros és izgalmas vízilabdameccset játszottunk. Esténként jókat ettünk a közeli éttermekben, a szállodában megtartott rendezvényeken vagy a helyi magyar csárdában, a gálavacsora pedig az elegáns Sarasota Yacht Clubban került megrendezésre. Vacsorák után általában jókat beszélgettünk a hotelben a medence mellett vagy a tengerparton, ahol megkóstoltuk a helyi whisky különlegességeket is. Az egész konferenciára jellemző volt, hogy mindenki nyitott, barátságos és közvetlen volt, végig nagyon jó hangulat uralkodott, érdekes életutakat és embereket lehetett megismerni és jókat lehetett beszélgetni.


A hét folyamán meglátogattuk az egyik sarasotai kórházat és a világ egyik legnagyobb Salvador Dalí kiállítását, aminek a közeli St. Petersburg ad otthont. Volt szerencsém búvárkodni egyet a Mexikói-öbölben, illetve egy rövid időre Miamiba is ellátogattam.


Így aztán fájó szívvel indultam haza a konferencia után Budapestre, megannyi életre szóló élménnyel és kalanddal, amiket nagyon köszönök az HMAA-nek. Hazafelé az amszterdami repülőtéren szálltam át, ami szerintem az egyik legjobb a világon, az utazóbarát megoldásaival, tudományos kiállításaival és környezettudatos stílusával. Kívánom a jövőbéli Ivan Krisztinicz díjas hallgatóknak, hogy hasonlóan kellemes, izgalmas és élményekkel teli egy hetük legyen, mint amilyen nekem volt, én pedig remélem, hogy egyszer még visszatérhetek a HMAA sarasotai konferenciájára. Talán legegyszerűbben egy képpel tudnám összefoglalni Floridát, az ott töltött egy hetet és a konferenciát:


2015.11.17

Sziráki András

2015. november 19., csütörtök

Sarasota egy erdélyi diák emlékeiben




2015 márciusában kezdődött a történet, amikor bemutattam a dolgozatomat a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség által megrendezett Tudományos Diákköri Konferencián. Nagyon örültem, hogy a dolgozatomat díjazták, de akkor még nem gondoltam, hogy ennek folytatása is lesz. Júniusban kaptam Baffy György doktor úrtól egy meghívót az Amerikai Magyar Orvosszövetség októberi konferenciájára, ahol újra lehetőségem nyílt a dolgozatom bemutatására. Akkor még nem sokat tudtam a HMAA-ról, de kimondhatatlanul örültem ennek a megtiszteltetésnek.
Lassan eljött az október, a készülődés ideje, majd az utazás napja. Még híre sem volt a napkeltének, amikor megérkeztem a bukaresti reptérre. Az első adminisztrációs lépések nem mentek simán, de lassan minden megoldódott. Aztán felszállt a repülő. Akkor már büszke voltam magamra, hogy leküzdöttem a kezdeti nehézségeket. Hosszú és fárasztó út, valamint két átszállás után megérkeztem Sarasotába. Úgy döntöttem, a szállodába vezető út egy részén gyalog sétálok végig, hogy megcsodálhassam a várost, amiről már akkor sejtettem, hogy egy hét alatt belopja magát a szívembe. A cél felé közeledve egy igazi trópusi tengerparti város képe tárult elém, pálmafák, különböző egzotikus növények, napsütötte, fehér homokos tengerpart, 30 Celsius fok október végén... Egy álomban éreztem magam. 


Miután berendezkedtem, kezdődött az ismerkedés, találkozás a főként Magyarországról meg az Amerikai Egyesült Államokból érkezett orvosokkal, diákokkal. Hamar baráti hangulat alakult ki, sokan elmesélték a történetüket, régi és új élményeiket, megtudhattam, hogy mi segítette és mi gátolta őket abban, hogy megtalálják a helyüket akár a szülőhazájukban akár külföldön.
Másnap elkezdődött a konferencia szakmai része. Hasznos és érdekes előadásokat hallgattunk változatos témákban. Közben heves szívdobogás közepette én is bemutattam a dolgozatomat az érdeklődő közönségnek. Majd egy kis betekintést nyerhettünk a Magyarországi egyetemek életébe is valamint különböző csereprogramokba, ami engem, mint Marosvásárhely képviselőjét különösen érdekelt. Az előadások közti szünetekben és a délutáni programok során sokat megtudtam a HMAA történetéről, hogy hogyan jött létre ez az évente megrendezésre kerülő konferencia egy kis baráti társaság kezdeményezésére, hogy mennyi segítséget és élményt nyújt ez a csapat diákoknak és orvosoknak egyaránt.
A közösségi programok során magyaros és helyi ételeket kóstolhattunk meg, magyar néptáncbemutatóban volt részünk, illetve kicsit a Halloween hangulatát is megéreztük a „Kocsma Party” során valamint a várost elárasztó jelmezbe öltözött ünneplő tömegben sétálgatva.
A konferencia legfelemelőbb pillanata számomra a gála esten jött el, amikor átvehettem a HMAA idei egyik „Student Award”-ját.
Most nosztalgiával gondolok vissza Sarasotára. Hálámat és köszönetemet szeretném kifejezni az Amerikai Magyar Orvosszövetségnek, különösen Baffy György doktor úrnak, hogy lehetőségem nyílt részt venni a konferencián és megtapasztalni azt a családias hangulatot, ami évről évre vonzza a résztvevőket, ami a szakmai fejlődés lehetősége mellett régi barátságokat ápol és újakat sző évről évre.



2015. 11. 10.
Gencsi Márta


2014. december 23., kedd

Álmaimban Sarasota visszainteget…



2014-ben a debreceni HMAA kapcsolattartó Szilágyi István Gergő barátom jóvoltából én magam is kapcsolatba kerültem az egyesülettel. Sajnos a nyári balatonfüredi konferencián nem tudtam részt venni, de meghívást kaptunk a napsütötte Floridában megrendezésre kerülő HMAA konferenciára októberben. Lehetőségem adódott továbbá az itthon folytatott tudományos munkám angol nyelvű prezentációjára is, ami nagy izgalommal töltött el, ugyanis ez volt az első alkalom, hogy angol nyelven prezentálhatok, és a második, hogy egyáltalán prezentálok egy tudományos munkát :). Debrecenben éppen tartósan 10 Celsius fok alá süllyedt a hőmérséklet, így különösen jóleső érzéssel csomagoltam a bőröndbe a fürdőnadrágot (az öltöny és nyakkendő mellé természetesen :)). Vasárnap késő este érkeztünk meg Sarasota-ba, és hétfőn reggel már a konferencia nyitó előadását hallgattuk.



Számos érdekes előadás hangzott el, mind itthonról érkezett, mind amerikai magyar előadóktól. Az első pillanatban feszültnek éreztem a légkört, ez az érzésem azonban az első pillanatban megváltozott amint az előadások szünetében beszélgetésbe elegyedtem az egyesület tagjaival. Nagyon jó érzés volt, ahogy azonnal közvetlen beszélgetésbe elegyedtünk, ez a hangulat jellemezte az egész Sarasota-ban töltött időt. A konferencia másnapján nagyon izgatott voltam, hiszen prezentálnom kellett a témámat a többi orvostanhallgatóval együtt. Sorban meghallgattuk egymást, majd én következtem. Az előadás után mindannyian számtalan építő jellegű kritikát és tanácsot kaptunk, úgy gondolom, hogy ezek a tanácsok nagyon sokat fognak nekem segíteni a jövőben a hasonló tudományos prezentációkban. Ezeket a nagy izgalmakat természetesen egy jó kis strandolással zártuk.

A konferencia hátralevő napjain igyekeztem minél jobban kiélvezni és kihasználni a HMAA kínálta lehetőségeket. Rengeteget beszélgettem kint élő tagokkal és rengeteg tanácsot kaptam a jövőm építésében is. Azon kívül természetesen, hogy a mi kis országunkból Európa közepéről életemben először eljuthattam az Atlanti-óceán másik oldalára a „télből a nyárba”, számos olyan élménnyel is gazdagabb lettem amelyeket nem lehet lencse végre kapni, azonban mély benyomást tettek rám. Úgy érzem, köszönettel tartozom az orvosszövetség minden tagjának a lehetőségért, hogy részt vehettem a konferencián és azért a légkörért, amit ezen teremtettek számunkra. Remélem a jövőben is lesz lehetőségem még eljutni Sarasota-ba, és részese lenni ennek a hatalmas élménynek.

2014. 12. 23.

Sipos Attila